Szomolyáról

Az 1700 fős Szomolya a Bükk-hegység lábánál, a Bükki Nemzeti Park területén fekvő község. A falu a Kánya-patak völgyében helyezkedik el, dombos, lankás vidéken. Közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozik, a Mezőkövesdi járás része, mégis a Heves megyei székhellyel, Egerrel van szerves kapcsolata a településnek. A Mezőkövesdi kistérség (egy máig érvényben lévő 2007-es kormányrendelet szerint) nem tartozik a leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé, de fejlettségét jelző komplex mutatója (2,77) az országos átlag alatt van (2,90). A rossz úthálózat és a főútvonalak viszonylagos nagy távolsága miatt a község nem tud bekapcsolódni az országos vérkeringésbe. A helyi középosztály egy része Egerbe, kisebb mértékben Mezőkövesdre jár dolgozni. Összességében azonban Szomolya kedvező természeti adottságait, a festői környezetet a falu szegénysége árnyalja be. A lakosság lassú elöregedését a cigány népesség arányának növekedése kíséri, a lakosság mintegy 20 százaléka roma. Jellemző a középosztály fiatalabb tagjainak elköltözése

Szomolya híres fekete cseresznyéjéről, a gyümölcshöz kapcsolódó háromnapos „Cseresznye Fesztivált” minden évben jelentős érdeklődés mellett szervezi meg a település. Viszonylag sokan látogatják a Kaptárköveket. Az érdekes természeti képződmények, a nagy területen sziklákba vájt ablakocskák létrejöttét többféleképpen is magyarázzák. Szomolya neve a pinceházakról („barlanglakásokról”) is ismerős lehet. Ezek egyrészt érdekes látnivalóul szolgálnak, másrészt viszont egészen az elmúlt évekig több cigány család szegényes, szegregált lakóhelyét jelentették.

Az egyesületünk által megvalósított telepfelszámolási programok előtt a családok évtizedek óta olyan pinceházakban éltek, amelyeket évszázadokkal ezelőtt az akkori legszegényebb társadalmi csoportok lakhatás céljára vájtak maguknak tufakőzetbe. 1862-ben Bátky Zsigmond etnográfus 82 pinceházat írt össze. Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című könyvében azt írja, hogy „a mezőkövesdi járásban, a Bükk oldalán 805 ilyen barlanglakás van, és 4000 lélek lakik bennük… … A barlanglakások mind alacsony, kis alapterületű (legfeljebb 10-20 négyzetméter) riolittufába vájt üregek. Az ablakok szűkek, a falak nedvesek, eső idején a tetőn a víz beszivárog, a levegő dohos, az ételek megpenészednek. Néha ember, állat egy szobában van. A nap alig süt be. A lakás tisztítása a sötétség miatt nehéz és a sötét, nedves levegőben a betegségeket okozó gombák, a baktériumok vígan szaporodnak. E miatt a csecsemőhalandóság és a gümőkórhalandóság háromszor annyi, mint egyebütt. A vízbeszerzés nehézsége miatt legfeljebb ivásra hordanak vizet, mosásra nem jut elég víz. Árnyékszék nincs, a szemétdombra, a bokrok mögé járnak, e miatt a lakások környéke a vérhasnak és a hastífusznak melegágya… E barlanglakásokat a látogatók rendesen kuriózumnak tekintik, nyomorkülönlegességnek, speciális valaminek. Abból, hogy a nép e tájon nem tudott előjönni a barlangokból, tulajdonképpen a táj és a történelem szól. A táj arra adott alkalmat ennek a népnek, hogy barlangokba húzódjék, a történelem arra nem adott alkalmat, hogy kihúzódjon belőlük.” (Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság, 1937.)

A településen működik óvoda és nyolc évfolyamos általános iskola. A spontán szegregációs folyamatok azonban visszafordíthatatlanok. 2005-ben még háromcsoportos, 75 férőhelyes óvoda működött, ma már csak 50 gyerek van és két csoport. A cigány gyerekek aránya 80 százalék körüli, a nem cigány szülők a szomszédos, Heves megyei faluba, Noszvajra vagy Egerbe viszik gyereküket. A Móra Ferenc Tagiskola közoktatási intézményfenntartási társulás formájában működik, a gesztorintézmény a bogácsi Bükkalja Általános Iskola. A 2011/2012-es tanévben a szomolyai iskola létszáma 80 fő, a tanulók 100 százaléka halmozottan hátrányos helyzetű volt. Szomolyáról elsősorban nem a gesztorintézménybe (Bogács) viszik el a nem roma gyerekeket, mert az szintén cigány többségű iskola, hanem a szomszédos településre (Noszvaj) vagy Egerbe. Ma már csak cigány gyerekek járnak az iskolába. Nem véletlen, hogy a kompetenciaméréseken rendre nagyon rosszul teljesít az iskola. A 2010-es kompetenciamérésen az alapszintet el nem érő tanulók arányai kétszer-háromszor magasabbak az országos átlagoknál (egyetlen kivétel a 6. osztály matematika teljesítménye). A tanulók 60-100 százaléka nem érti el az alapszintet sem.